12. fejezet.-Rendőrségen...

Sziasztok.Kész a 12 rész.Kicsit hosszú lett.Ebben a részben valami történik és a rendőrségen leszünk.Jó olvasást.Légyszi komizzatok mert ebből tudom,hogy tetszik-e a blog vagy sem.Köszi.

Sophi szemszöge 

Reggel semmi különös dolog sem történt.Csak a szokásos.Roy elkísért suliba.Megcsókolt és elment.Tegnap este hosszú ideig beszélt valakivel.Magára zárta az ajtót.Én csak kívülről hallottam,hogy mit mond.Valami olyan volt,hogy "majd holnap elintézzük","tudom,de ez nagyon veszélyes akár a zsaruk is jöhetnek".Nem tudom,hogy mit beszélt tegnap,de ma reggel egy szót se szólt hozzám.És most csak nézem ahogy elrohan a város azon része felé ahol a bűnözések száma nagyon sok.Mit beszélt ez tegnap?És egyáltalán kivel?Ledobtam a cuccom a pad mellé és csak bámultam előre.Gondolkoztam azon amit tegnap hallottam.

x Visszaemlékezés x

Roy-hoz akarok bemenni,de zárva van az ajtó.Ez fura...Valakivel beszél telefonon.Hallgatom.
-Jó értem én,de tudod,hogy csóró vagyok.Kell a pénz.Nem,nem oda biztos,hogy nem megyek.Túl veszélyes.-hallgat.-De ha oda is mennénk a zsaruk elkapnának és mindenki a sittre kerülne.Figyel Zack!Én elvállalnám,de nem tehetem.-megint hallgat.-Igen Sophi miatta nem!Ha tudná,hogy hol vagyok soha az életben nem akarna látni!Fontos nekem!És azt sem szeretném,hogy a sitten látogasson meg.Ha egyáltalán képes rá és tényleg bejönne hozzám.Nem veszíthetem el!-hallgat jó hosszan.-Nem érdekel Zack!Leszarom,hogy ő mit akar!Ő egy senki!Tönkretette az életemet.Nem látod,hogy mit tett velem?Mikor elkaptam Sophi-t és nálam volt,majdnem megöltem!-csend van.-Nem,nem érdekel!Tudom,hogy csak így lehet pénzem,de nem!Nem fogom megcsinálni!Szóval mondd meg neki,hogy rám ne számítson!Na csá!-és lerakta.

x Visszaemlékezés vége x

Nem tudom,hogy ki az a Zack.És azt sem tudom,hogy mit kellett volna megcsinálnia.De azt mondta,hogy nem akar elveszíteni.És,hogy fontos vagyok neki.Az első órán és a többin is csak bámultam a tanárt mintha tényleg figyelnék rá.De nem.Nem figyeltem rá.Máshol járt az eszem.Egész végig csak azon gondolkoztam,hogy most mi van Roy-yal.Talán tényleg elment oda ahova mennie kellet?Vagy netán útközben eszébe jutott,hogy ez egy nagy hülyeség lenne,és hazament?Nem tudom,hogy hogy döntött,de remélem ha tényleg oda ment akkor semmi baja nem lesz.Infón csak bámultam a gép képernyőjét.Semmit nem csináltam.A tanár kérdezte is,hogy valami bajom van.Nem,nincs semmi bajom.Csak egyszerűen féltem Roy-t.Nem tudom,hogy mi van vele,hogy hol van,mit csinál?Elővettem a telefonom és írtam neki egy sms-t.Azt kérdeztem,hogy hol van és mit csinál?De nem jött rá válasz.Infó után a rajz jött.Most egyáltalán nem érdekelt,hogy a tanár mit fog nekem mondani.Engem csakis Roy érdekelt.Csengetés után három percel érkezett a tanár.Bejött és pont engem szúrt ki elsőnek.
-Sophi!Végre,hogy itt vagy.-köszöntött vigyorogva.-Mesélj mi történt veled.Ha jól hallottam egész előző héten nem voltál.
-Igen nem voltam.Azért mert beteg lettem.Ami nagyon ritka nálam.De igen beteg voltam.-vágtam közbe.
-Ó de nagy kár.De most már itt vagy és ennek nagyon örülünk.
-Kezdje már el az órát!-mondtam mikor már nagyon elegem lett az undorító hangjából és abból amit mondott.Bólintott és elmondta,hogy a mai órán mit kell rajzolni.Egy őszi tájképet.Mindenki belekezdett.Én csak unottan firkálgattam.Lerajzoltam egy fát amiről épp hullik le pár falevél,és mellé két embert akik ülnek egy padon.Egy lány és egy fiú.Háttal rajzoltam le őket.A fiú átkarolja a lány vállát.A lány a fiút öleli.Épp csókolóznak.Roy jutott az eszembe róla.Mikor Ross-nál voltunk kiültünk a kertbe a hintaágyba.A hintaágy mellet egy jó magas fa van.Roy átkarolta a vállam én meg megöleltem.Felnéztem rá és megcsókolt.Hirtelen valaki kopogott és kirántotta az ajtót.Egy rendőr állt az ajtóban.Becsukta maga mögött az ajtót és köszönt.
-Miben segíthetek?-kérdezi a tanár.
-Sophia Lynch-ért jöttem.Hol van?-nézett körbe.Megállt bennem a vér.Hirtelen gyorsan kezdtem levegőt venni és a szívem ritmusa is felgyorsult.
-Itt vagyok.-szólaltam meg kicsit vékony hangon és felemeltem a kezem.
-Most azonnal velem kell jönnie.-jelentette ki.Na ez még jobban megijesztett.
-Hova és miért?-kérdeztem.
-A kérdésekre kicsit később válaszolnék.Most az lenne a legjobb ha összeszedné a cuccát és velem jönne.-mondta szigorúan.Nyeltem egy nagyot.
-Rendben.-válaszoltam.Összepakoltam a cuccom és felálltam.Odamentem a rendőrhöz.Ő elnézést kért a zavarásért majd kiment az ajtón.Ijedten néztem rá az osztályra.Ők is megvoltak lepődve.Kimentem az ajtón és követtem a rendőrt.
-Mr.Jons vagyok.-szólalt meg.
-Hova visz és miért?Mit csináltam?-kérdezgettem.
-Maga nem csinált semmit.-kiértünk a suliból.Megállt a rendőrautó mellet.-A rendőrségre megyünk a barátja miatt.

Roy szemszöge 

Ma reggel miután elkísértem Sophi-t a suliba elmentem a találkozó ponthoz.Tegnap este még úgy volt,hogy nem megyek el.De végül átgondoltam a dolgokat és elvállaltam.A találkozóhely Los Angeles legbűnözöttebb helyén van.Már meg sem lepődöm,hogy pont oda szervezi az akciót.Mikor odaértem köszöntem és megálltam.
-Tudtam,hogy el fogsz jönni.Ebben te vagy a legjobb.És az ilyen eseteket sosem hagyod ki.-mondta Ő.Megforgattam a szemem.
-Nem.Nem azért jöttem el mert ebben vagyok a legjobb,és néha tényleg élvezem.Azért jöttem mert szükségem van a pénzre.-mondtam és a zsebembe tettem a kezem.
-Jól van mindegy nem is érdekel.Az a fő,hogy itt vagy és teljes a csapat.Mondom a tervet.Mivel tudjátok,hogy itt vagyunk ahol a bűnözés a leggyakoribb.Ezen a helyen él az egyik volt alkalmazottam.És őt bosszuljuk meg.Fel kell készülnünk rá,hogy neki is vannak emberei.És ők lehet,hogy többen vannak mint mi.De nem olyan jók mint amilyenek ti vagytok.Nos az lenne a cél,hogy megöljük őket.
-Várj!Nem úgy volt,hogy csak betörünk hozzá,elkábítjuk és elvisszük hozzád?-kérdezte Zack.
-Változtattam a terven.-mosolyog önelégülten.
-Mondtam neked,hogy megfogja változtatni.-hajoltam oda Zack-hez és halkan mondtam neki.
-És mint mindig igazad volt.-mondta Zack.Ő folytatta a kis beszédét.Engem ez egy cseppet sem érdekelt.Tudom,hogy mit kell csinálni.Egyszer részt vettem egy ilyenen 14 éves koromban.De akkor megmenekültem a zsaruk elöl.És ahogy most érzem szerintem mindenkit elkapnak.Mivel senkinél nem volt fegyver,és erre Ő számított,így hozott nekünk puskát.Szétosztotta.Nekem adta ide utoljára.
-Nagyon számítok rád.Te vagy a legjobb.Vezethetnéd a sereget,de még nem akarom,hogy meghalj.Szükségem van rád.-nyújtotta át a fegyvert.-Ja amúgy hallottam,hogy új barátnőd van.-fordult vissza.-Szerintem ez is úgy fogja végezni mint az előző.-vigyorgott.
-Nem hiszem.Ő erős és sosem adja fel!-mondtam.
-Ja persze.-nevetett és elment.Gyűlölöm.Kiskorom óta vele vagyok.Az anyámat megölték.Még mindig nem tudom,hogy ki.Az apám a sitten halt meg.És nála ragadtam.Kimondani is rossz,de Ő a nagybátyám.Az egyetlen élő családtagom.Plusz ott van még a húgom.De ő rám nézni se bír.Azt hiszi,hogy én is olyan vagyok mint apa vagy a nagybátyám.És részben igaza is van.Nem volt más választásom.Nem akartam az árvaházba menni mint a húgom.És így én Hozzá kerültem.Hat éves korom óta tanít engem harcolni.Nem csak verekedni,de fegyverrel lőni is.Nem sok gyerek mondhatja el magáról,hogy hat éves kora óta majdnem mindig fegyver van a kezében.De ez már a múlt.És már változtatni nem tudok rajta.
  Az a bizonyos ház felé megyünk.Valahogy tudom,hogy mi fog történni.A ház mellett egy sikátor van.Onnan vagy négy fegyveres ember biztos,hogy előjön.És tényleg.Elkezdtek ránk lőni.Kettő embert eltaláltak.Tüzelni kezdek és egyet eltalálok.A másikat Zack lövi le.A harmadikat Mark.A negyedik meg megadja magát.Ledobja a fegyverét és iderúgja hozzánk.Betörünk a házba.A házban biztos,hogy ott lesz mindenki.Csak rá kell jönnünk,hogy hol vannak.Három ember az emeletről fog tüzelni.Páran a konyhából fognak ránk támadni.A fickó akit meg kell ölnünk annak a neve Tom.Ismerem őt.Ő volt az egyik kiképzőm régen.Ismerem a stratégiáit.Tudom,hogy mi lesz.Ki fognak minket terelni az utcára,vagy ha bent maradunk a házban akkor lehet,de ez nem biztos,hogy valaki kihívja a zsarukat.A konyhából előjön öt ember.Tüzelünk rájuk.Kettőt megöltem.A többit meg a többiek.Aztán az emeletről lőnek.Ők hárman vannak.Ahogy sejtettem.Egyet lelövök.Majd a maradék embert is megöljük.A házban közben Ő megkeresi Tom-ot.Utána megyek.Az a kötelességem,hogy nekem kell Őt védenem.
-Elkéstél Parker!-nevet Tom.-Már hívtam a zsarukat.-és ezzel a telefont ledobja az asztalra.Megfordulok és lerohanok a lépcsőn.
-Jönnek a zsaruk!-mondom,de már késő.Senki sem ússza meg.Szirénázás hallatszik.A zsaruk berontanak.
-Dobják el a fegyvert és a kezüket tegyék tarkóra!-ordít az egyik zsaru.Vagy úgy 12-en jöhettek be.Mindenkinél fegyver volt.Ledobtam a fegyvert a lépcsőn és a kezem a tarkómra tettem.Mindenki követett.Három zsaru elindul felém.Kettő ebből elmegy mellettem föl az emeletre.A harmadik megfogja a könyököm és magával visz ki.Bilincset rak a kezemre és beültet az autóba.Mellém Zack-et rakják be.
-És mint mindig.Neked volt igazad.-mondja.A két zsaru beül előre.Kinézek és Őt keresem.Nem találom.Biztos megint megszökött.Ahogy szokta.Mindig számít rá,hogy jönnek a zsaruk.És Ő mindig tudja,hogy hogyan kell megszökni.

Sophi szemszöge 

A kocsiból figyelem,hogy hova megyünk.Soha életemben nem ültem még rendőrautóban.Nem is akartam.Hát ez most megtörtént.Idegesen morzsolom a kezem.Mr.Jons azt mondta,hogy a barátom azaz Roy miatt visznek el a rendőrségre.De miért?Mit csinált Roy?A kocsi megállt.Mr.Jons kinyitotta nekem az ajtót.Kiszálltam és követtem őt.A kezemmel a pulcsim ujjával babráltam.Egész végig Mr.Jons kabátjának a hátulján lévő Police feliratot bámultam.Megállt egy ajtó előtt és rám nézett.
-Készen áll?-kérdezte.
-Mégis mire?-kérdeztem vissza.
-Végig fogja hallgatni a barátja kihallgatását.Ő nem fogja magát látni.De maga mindent látni és hallani fog.-magyarázta.
-Értem.-nyeltem egy nagyot.
-Akkor készen áll?-kérdezte megint.Nagy levegőt vettem és bólintottam.Kinyitotta előttem az ajtót.Bementem a helységbe.Az üveg túloldalán Roy ült.Kezét maga köré fonta.A széke nagyon távol volt az asztaltól.A lába kinyújtva.Előrebámult és rágcsálta az ajakpiercingjét.Megfagyott bennem a vér.Nem bírtam levegőt venni.Nem hittem volna,hogy egyszer így látom Roy-t.
-Jó napot!Én vagyok Roy Thomson kihallgatója.-állt mellém egy öltönyös ember.A kezében jegyzetlapok voltak.
-Jó napot!-köszöntem én is.A férfi elment mellőlem.Kiment és bement Roy-hoz.Roy unottan rápillantott.Az ember leült a székre.A mappáját az asztalra rakta.Elkezdett beszélgetni Roy-al.Roy kicsit mérgesnek látszott.A szeme nem olyan volt mint szokott.A szép világoskék helyett most sötétkék,inkább fekete.Akkor láttam utoljára ilyennek a szemét mikor...mikor majdnem megfojtott.Jézus!A kihallgató nincs biztonságban.Roy kicsit feljebb emelte a hangját és úgy válaszolt.Tudom,hogy ennek nem lesz jó vége.
-Nem.Nem én terveltem ezt ki!-mondta nagyon idegesen Roy.A szeme már fekete volt.
-Figyeljen Roy!A barátnője most ott figyeli az üvegen túl!-mondta a kihallgató.
-Ezt nem szabadott volna elmondania!-mérgelődött Mr.Jons.Roy szeme megváltozot.Ujra kék lett.Kerek tágra nyílt szemekkel nézett rám.Vagyis csak az üvegre,mert ő nem tudja,hogy én hol vagyok.Nem lát.
-Bemehetek hozzá?-fordulok Mr.Jons felé.Gondolkozik.Komoly és egyben mérges is az arca.Nem tetszik neki ez az ötlet.
-Jól van,menjen.-egyezett bele.A táskám,ami eddig a kezemben volt,most leraktam a földre és kimentem.A mellette lévő ajtón pedig be.Roy mikor meglátott feljebb ült a széken.Kerek szemekkel nézett engem.A kihallgató fickó mellé léptem.
-Kimenne egy kicsit?-kérdeztem.Ő felállt és kiment.Leültem a helyére.-Szia Roy.-köszöntem neki.
-Szia.-köszönt ő is.
-Mit csináltál?Miért vagy itt?-tettem fel a kérdéseket.
-Nem tehettem mást.
-Mi az,hogy nem?Roy!Hallottam a tegnapi beszélgetésedet azzal az emberrel.Akkor még azt mondtad,hogy nem mész el.Miért változtattad meg a döntésed?
-Csóró vagyok ezt te is tudod.A pénz miatt változtattam meg a döntésem Sophi.
-Mindig az a hülye pénz!Miért van az,hogy az embereket mindig csak a pénz érdekli?Én tudnék neked adni.Igaz nem sokat,de tudnék...-kisebb csönd támadt.-Miközben ott voltál,nem gondoltál rám?Mert tegnap azt mondtad annak a fickónak,hogy fontos vagyok neked és nem akarsz elveszíteni.Ez miért nem jutott az eszedbe mikor ott voltál?
-Nem tudom.-rázta a fejét.Megint elkezdte rágni az ajakpiercingjét.
-Én sem akarlak elveszíteni Roy!És eléggé szar érzés lenne nekem,ha minden,de nem is minden délután,hozzád kéne bejárnom a sittre.Jobb lesz ha az igazat mondod el nekik.
-Ezt ők mondták neked?
-Nem.Ezt én mondom neked.
-De így is,úgy is itt végezném.Szóval...Sajnálom Sophi.Azt hittem,hogy normálisan tudok veled élni,de tévedtem.Erről csakis Ő tehet.
-Várj Roy!Ki azaz "Ő"?
-Aki tönkretette az életemet.Kiskorom óta vele vagyok.És rossz embert csinált belőlem.De sajnos nem lehet ezen változtatni...Ő a nagybátyám.-mondta.Akkor most már tudom,hogy Roy-nak van egy családtagja aki tönkretette az életét.Nincs egyedül. 
-Sajnálom.-mondtam.
-Azt nem mondták,hogy mikor engednek ki?-kérdezte.Megráztam a fejem.-Gondoltam.Talán soha...Valahogy úgy érzem,hogy most végleg elválnak útjaink.
-Roy ne!-ellenkeztem.Könnybe lábadt a szemem.-Kérlek ne!-és kigördült az első könnycsepp.
-Ez van Sophi.Én egy bűnöző vagyok.Ez vagyok én.Bárcsak ne lennék ez.
-Roy!Kérlek ne mondj ilyeneket.Te jó ember vagy.Sosem csináltál semmi rosszat.Amikor megmentettél attól az embertől az szerinted mi volt?Az,hogy jó ember vagy!-hazudtam.Ha a rendőröket is beetetem ezzel a dumával akkor lehet,hogy egy kicsit segítek Roy-on.
-Sophi!Kérlek nyugodj meg.-kérte Roy.Igen sírtam.De eléggé.Olyan rossz érzés volt ott látni Roy-t.És ahogy ezeket a dolgokat mondja.Annyira rossz.Hirtelen felálltam,odamentem Roy-hoz és szorosan megöleltem.Nem érdekelt,hogy ha bejön egy rendőr és elszakít minket.Nem érdekel mit gondolhat Mr.Jons.Semmi nem érdekelt.Csak Roy.Gyengéden ölelt.Simogatni kezdte a hátamat.-Nyugodj meg.Nem lesz semmi.
-De igen is lesz.Téged itt bezárnak és soha többé nem lehetünk együtt.-szipogtam.Elhajoltam Roy-tól.A rendőrök még nem nyitottak ránk,hogy fejezzük be.Odahajoltam hozzá és megcsókoltam.Jó hosszasan.Lehet,hogy ez lesz az utolsó csókunk.Benyitott a rendőr.Még egyszer gyorsan megöleltem Roy-t.A rendőr megfogta a karom és húzott magával.
-Szeretlek.-mondta Roy.
-Én is.És mindig szeretni foglak.-mondtam mielőtt bezárták előttem az ajtót.És ekkor még jobban eltört a mécses.Zokogtam de nagyon.Mr.Jons kihozta a táskámat és a kijárat felé vezetett.
-Haza kell önt vinni?-kérdezte.
-Jó lenne.-szipogtam.Egy zsepit nyújtott felém.-Köszönöm.-kifújtam az orrom.Kiértünk és Mr.Jons beültetett a kocsiba.Kérdezte,hogy hol lakom.Megadtam a címet ő meg elindult.-Mit fognak vele csinálni?-kérdeztem.
-Még egyszer kihallgatjuk az biztos.Aztán szerintem jönni fog az ügyvédje és tárgyalásra kerül a sor,ahol valószínűleg ön is részt vesz.De ez persze lehet máshogy is.Ha esetleg valaki leteszi érte az óvadékot.-magyarázta.
  Hamar hazaértünk.Megköszöntem Mr.Jons-nak,hogy hazahozott.Kértem tőle,hogy engedjék ki Roy-t mert ő ártatlan.De ő erre csak morcosan nézett.Majd elköszönt és elment.Fölgyalogoltam a lépcsőn.Bementem a házba.Ledobtam a cuccom az ajtó mellé.Megfordulok és valaki ül a kanapén.