Sophi szemszöge
Fájó fejjel nyitottam ki a szemem.a bal vállam iszonyatosan fájt.Nem csoda hisz oda lőtte be a nyugtatót az ember!A nyugtató!
-Ne!Ilyen nincs.-csuktam vissza a szemem.Most jöttem rá,hogy engem elraboltak.Nem akarom tudni,hogy hol vagyok,de jó lenne kinyitni a szemem mert nem bírom sokáig csukva tartani.Lépéseket hallok.Egyre közelednek.Szinte már itt van mellettem.
-Ne játszd,hogy alszol!Tudom,hogy ébren vagy!A nyugtatónak a hatása már rég elmúlt.Na!Nyisd ki a szemed!-mondta az ember.
-Nem fogom kinyitni a szemem!-szóltam undok módon.
-Így is úgy is ki fogod nyitni.Tudom.-mondta és szerintem elsétált.És kinyitottam a szemem.
-Naná,hogy kinyitom!-szóltam utána.Egy szobában voltam az ágyon.Azt hittem valami piszkos büdös pincében leszek,de nem.Ez egy tiszta hát nem a legszebb,de szép szobában vagyok.Fölálltam és az ajtóhoz mentem.kilestem.Egy folyosó volt előttem.Sehol senki.Halkan sétáltam a bejárati ajtó felé.Odaértem és a kilincset akarom lenyomni mikor a hátam mögül megszólal.
-Be van zárva.A kulcs meg el van dugva.-mondta.
-Jó tudni.-mondtam.Nem akartam ránézni.
-Mért nem mézel rám?Félsz tőlem?Ha nem nézel rám nem tudsz majd személyleírást adni a zsaruknak.Ha egyszer kijutsz.De azt nem hiszem.
-Úgyis ki fogok jutni!
-De mondom.Akkor engem följelentesz a zsaruknál.De akkor személyleírás kell,hogy hogy nézek ki.
-Nem fogok a zsarukhoz menni.És nem foglak feljelenteni!-vágtam a szavába.
-Mert?
-A múltam miatt és az aki vagyok!
-Ki vagy?A neved tudom.Sophia Lynch.
-Igen.És ki az a híres ember aki Lynch?
-Ross.Ross Lynch.
-Igen.Na és ő a bátyám!-mondtam.Szép volt Sophi.Ezt nem kellett volna elmondanod neki!
-Igen tudom!
-Mi?-fordultam meg hirtelen.Csak egy kicsit néztem rá,de azonnal becsuktam a szemem.Basszus!Mér nem nyitom ki?Mi ez a hülyeség nálam,hogy nem nézek rá?Kinyitottam a szemem,de lenéztem.
-Ez az!Nézz rám!-mondta.Lassan kezdtem felfelé nézni.Tiszta feketében van.A cipője,gatyája,pólója de azon van írás és a dzsekije is.Mindkét karján voltak karkötők.A száján piercing volt.A haja szőke volt.A szeme meg szép kék.
 |
| A srác. |
-Nem ismerlek?Olyan ismerős vagy.
-Nem hiszem,hogy ismernél.-rázta a fejét.
-Olyan vagy mint...-és ekkor rájöttem.Nagyon hasonlít Luke-ra.Csak kicsit idősebb és máshogy néz ki.-Te nem Luke vagy?Luke Hemmings?-kérdeztem.
-Nem.És fogalmam sincs,hogy ki az a gyerek.
-Pedig nagyon hasonlítasz rá!Csak te egy kicsit idősebb vagy nála meg lehet,hogy magasabb is.Na mindegy,de majdnem olyan vagy mint ő!
-Hát nem akarok olyan lenni mint ő.
-Szerintem nem vagy olyan mint ő.Mert ő nagyon bunkó.Te meg kedvesnek látszol,de nem biztos,hogy az vagy.
-Kedves vagyok.Csak meg kell ismerned.
-Kinézem belőled,hogy kedves vagy,de ha kedves lenél akkor most hazaengednél.
-Na azt már nem!-ragadta meg a karom és visszahúzott a szobába ahol voltam,majd lelökött azágyra.
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem.
-Azt nem mondhatom el.-ment az ajtó felé.Becsukta maga után az ajtót és bezárta.
-Hé ne!-rohantam az ajtóhoz.-Engedj ki!Nem zárhatsz be!-ütöttem az ajtót.Semmi.Elment és bezárt.Csúcs.Leültem az ágyra és gondolkoztam.Azt mondta,hogy a kulcs el van dugva.Körbenéztem.Ez az ő szobája lehet.Fölálltam és elkezdtem keresni.Mindent körbenéztem de nem találtam.Az ágy alatt, az ágyban,a szekrényében,asztalnál,a tv-nél,mindenhol.Nem találtam.Akkor nincs itt.Leültem az ágyra és felhúztam a térdemet és bámultam az ajtót.Mégsem olyan kedves ahogy kinéz.Ő is olyan mint Luke.Luke.Vajon most keresnek engem?Kate sírhat vagy netán a nyomozóst játszik?Nem.Szerintem már feladták hisz sötét van odakint.Hát persze az ablak!Simán ki tudok mászni.Fölállok és odamegyek.Kiakarom nyitni,de lépéseket hallok.A kulcs a zárban elfordul.Basszus!Gyorsan visszaültem.
-Tessék.Hoztam kaját meg inni.Nehogy meghalj nekem.-tette le az asztalra.Nehogy meghaljak?Ezt,hogy érti?Elrabol,majd veszekszik velem,visszarángat a szobába és bezár,most meg azt mondja nehogy meghaljak?Mi van vele?És egyáltalán ki ő?
-Hogy hívnak?-néztem rá.A válla felett visszanézett rám.
-Roy.Roy Thomson.-majd becsapta maga után az ajtót és bezárta.Szóval akkor Roy aki elrabolt.Oké.Most már csak két kérdésem van.Mér rabolt el?És miért viselkedik egyszer kedvesen máskor meg bunkón?Pár másodpercig néztem az ajtót majd odamentem az asztalhoz a kajához.Sajtoskenyér nagyszerű!De legalább a víz az jó.
-Hallod Roy!Éhen fogok halni!Utálom a sajtot!Máskor legyen annyi eszed,hogy megkérdezed mit szeretek és mit nem!-ordítottam.A válasz az volt,hogy elfordította a kulcsot és szó szerint betörte az ajtót.
-Na ide figyelj!-nyomott erősen a falhoz.Mindkét kezemet lefogta.Annyira szorította,hogy felsikítottam a fájdalomtól.-Te velem így ne viselkedj!Megértetted?-szorította meg még jobban a csuklóm.Ökölbe szorítottam a kezem.Nem bírom mikor így viselkednek velem.Dühös lettem.Egy nagyot belerúgtam a sípcsontjába.Elengedte a kezem.Majd belerúgtam a hasába amitől hátraesett és a földön landolt.Ráléptem a két kezére és lehajoltam hozzá.
-Nem!Te figyelj ide!Utálom ha így viselkednek velem!Szóval fogd vissza magad vagy nagyon szar napjaid lesznek!Mért kel minden férfinak így viselkednie a nőkkel?Nem lehetne szépen megbeszélni a dolgokat?Nem!Csakis erőszakkal lehet megoldani mindent!-mondtam mérgesen.
-Leszállnál a kezemről drága?-hajolt felém.
-Drága?Ezt most komolyan mondtad?
-Bocsi.Bocs mindent!Csak néha nem tudok uralkodni magamon!Ezt sajnos apámról maradt rám.Nem tudom mért,de néha úgy viselkedek a lányokkal,hogy az nagyon durva.Ilyenkor nem én irányítom magam.Valami,vagy valaki irányít belülről.Sajnálom.Nem akartam veled így viselkedni.-mondta.Leszálltam a kezéről és leültem az ágyra.Ez megdöbbentett.Hallottam már ilyenről,hogy az ember nem bír uralkodni magán és olyan dolgokat tesz,hogy az nagyon durva.
-Mér mondtad azt,hogy drága?-eszméltem föl.Roy a csuklóját fogta.-Bocs.-húztam el a számat.-Elmondod mért raboltál el?-néztem a szemébe.
-A nyár elején szakítottam a barátnőmmel.Elég szar volt,hogy elhagyott.Aztán egyik nap megláttalak a strandon szörfözni.Tök ügyes voltál.
-Kösz.-halvány mosoly volt az arcomon.
-Utána máskor is láttalak téged.És aztán valahogy majdnem minden nap láttalak.Akkor valami történt velem.És aznap elhatároztam,hogy figyellek.Minden nap követelek ahová csak mentél.És akkor jöttem rá,hogy Ross a bátyád.Mindent kiderítettem rólad amit csak tudtam.Aztán láttam a haverjaidat,a barátnődet és akikkel voltál.Aztán valahogy jött ez az ötlet,hogy raboljalak el és ismerj meg engem.-mesélte.Pár percig csönd volt.Épp feldolgoztam amit Roy mondott.
-Te figyeltél engem?-esett le.
-Igen.
-És mér kellett elrabolnod?
-Hát,hogy...hogy megismerj.
-Szóval én neked tetszem?-jöttem rá.
-Ja.-bólintott.
-De mér kellett elrabolnod?Az nem lett volna jó,hogy mondjuk valahol véletlenül nekem jössz?Nekem lett volna valami a kezemben amit elejtek és segítesz felszedni?És akkor megismerjük egymást?-találtam ki.
-De.De nekem valahogy ez jutott az eszembe.-vonta meg a vállát.
-És most azt akarod,hogy mi ketten...
-Öhm.Aha.
-Hát ezek után nekem kicsit nehéz lesz.
-És ha megismered a jobbik oldalam?-kérdezte.Az asztal sarkát kezdtem nézni.Most ismerjem meg őt azok után amit tett?Valami hirtelen megszólalt.a telefonom?Mit keres az itt?Elővettem a zsebemből.Ross hív.
-Ezt fől kell vennem!
-Mondd meg neki,hogy a h hétvégén és a héten ne keressen téged.
-De mért?
-Csak mond!-emelte fel a hangját.Más volt a szeme.Nem szép kék,hanem inkább fekete.Megnyomtam a gombot és a fülemhez emeltem.Elmondtam Ross-nak,hogy ne keressen.mondtam,hogy jól vagyok.Roy egyre mérgesebben nézett.Gyorsan elköszöntem Ross-tól és letettem.Roy kikapta a kezemből a telefont majd az ablakhoz sétált.Kinyitotta és kidobta a telefont.
-Normális vagy?Kidobtad a telefonom!-förmedtem rá.Nem kellett volna.Ökölbe szorította a kezét és nagyon dühös volt.-Roy!Roy nyugi!Nyugodj meg!Sajnálom!Nem akartam!Nyugodj meg!Roy!Roy hallasz?-közeledett felém.Mind ha valaki a fejébe ültetett volna egy csipet és onnan irányítaná őt.Támadt egy ötletem.Odamentem hozzá és adtam egy puszit az arcára,majd szorosan megöleltem.Először nagyon szorított.-Kérlek Roy térj magadhoz!-mondtam.És lehet,hogy bevált mert nem szorított csak gyengéden ölelt.
-Köszi.-suttogta.-Köszi,hogy segítettél.Ha nem tetted volna,vagy halott lennél vagy agyon vert!
-Nem akartam.
-Én nem bántanálak soha.De néha valamin felhúzom magam és nem tudom irányítani a testem.
-Elhiszem.-mondtam.Még mindig öleltük egymást.Valahogy nem tudtam elengedni.Jó volt átölelni őt és az is jó volt,hogy ő ölelt engem.
-Akkor...most jársz velem?-kérdezte.Elengedtem és hátraléptem egyet.
-Még gondolkozom.De lehet.Ha elengedsz innen.
-A hétvégén elengedlek csak azt kérem,hogy a héten ne menj suliba.
-Mert?
-Tudod.Téged elraboltak.
-Igaz.Jó legyen.Legalább nem kell megírnom a magyart.
-Nem vagy éhes?
-Farkas éhes vagyok.
-Aha.Hát más nincs csak vaníliás kiflim.
-Honnan?
-A közelben van egy pékség és ott vettem.Gyere-indult el a konyha felé.Leültem vele szembe.Elém rakta a tányért majd ő is leült és ettünk.Finom volt de nem annyira mint a sulii.Aztán a többi necces volt.Nem volt neki női ruhája.Lezuhanyozni még letudtam és úgy döntöttem,hogy a mostani ruhámat visszaveszem.Csak hát kéne tiszta fehérnemű.De végül is megoldottuk.Azt nem mondom el,hogy hogy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése