7. fejezet-Nyomozás

Sziasztok:)Meghoztam blogom 7 részét.Ebben a fejezetben valakit elrabolnak és őt fogják keresni.Jó olvasást:)

Ash szemszöge

-Hol van?Hova a francba tűnt?-kérdeztem és a ház minden zugát átnéztem.Vagy csak viccből elbújt vagy...-Jaj ne!-álltam meg hirtelen.
-Mi az Ash?-jött oda hozzám Luke.
-Lehet,hogy...-kezdtem,de valahogy nem tudom kimondani azt a szót.
-Remélem nem egyre gondolunk!-Kate ijedt arccal jött oda.Mikey és Cal is odajöttek.
-Ugye nem azt akarod mondani,hogy elrabolták?-kérdezte Cal.
-De!-a vér megfagyott az ereimben.A térdemre borultam és nem tudtam elhinni,hogy ez történt vele!
-Nee!-sírta el magát Kate.
-Figyelnünk kellet volna rá!-mondta Cal.
-Egyedül ment hátul! Mégis,hogy tudtunk volna figyelni rá?Mi mind el voltunk foglalva akárcsak ő!-néztem fel.
-Meg kell találnunk őt!-sírt Kate.
-Igen tudom.-gondolkoztam.
-Hé te most hová mész?-nézett Mikey az ajtó felé.Luke a nyitott ajtóból nézett vissza.
-Ha itt ültök tovább és azt mondogatjátok,hogy meg kell találnunk,attól még nem lesz meg!Ki tudja mit csinálnak vele!Most induljunk míg nincs sötét.Minden egyes perc amit itt töltötök el,lehet,hogy neki épp a végzete felé vezet az a perc!Szóval keljetek föl és kezdjük el keresni!-emelte fel a hangját Luke.Úgy beszélt mintha számítana neki Sophi élete...

Sophi szemszöge

Péntek utolsó órájának a vége is elérkezett.Hálelújá!Végre hétvége és pihenhetek.Vagyis nem mert tanulnom kell magyarra Luke miatt.
-Na hova menjünk?-kérdezte Ash.
-Hát igazából én most tanulni szeretnék magyarra,hogy az első jegyem ne karó legyen.-vallottam be.
-Az igaz.Akkor menjünk hozzánk,vagy te menj haza és tanulj.
-Oké.
-Amúgy Kate is tanulni akar,és én sem akarok karót legalább kettesre írjam meg szóval én is tanulok valamit.
-Jól teszed.
-Megkérdezem a többieket is.-megfordult és odament a srácokhoz.Kate boldogan sétált felém.
-Mi az vigyori?
-Semmi csak boldog vagyok.
-Mer?Éled a nagyon romantikus nyálas életedet Mikey-val?
-Nem.Csak úgy boldog vagyok.Ma semmi nem ronthatja el a napom.-vigyorgott.
-A srácok is tanulni fognak vagy nem.Na mindegy az a lényeg,hogy hozzánk megyünk és "tanulunk".-szólt Ash.
-Akkor menjünk.-bólintottam.elindultunk.Elöl Kate és Mikey kézen fogva,utánuk Ash és Cal,mögötte egyedül Luke és utána egy kicsivel én.A táskámból előhalásztam a telómat.Sms-t akartam írni Ross-nak,hogy ne keressen engem,majd én hívom őt.Nagyban írom az sms-t és valakik hátulról lefogja a szám,a derekamat megfogta és húzott.Ordítani próbálok,de nem megy.A kezemmel megfogom az ő kezét és leszedem a derekamról.Futni próbálok,de megint elkap.Egy sikátor felé visz ahol egy fekete kocsi áll.Kinyitja a kocsi ajtaját és bedob majd becsapja az ajtót.
-Segítség!Segítség!-dörömbölök az üvegen.
-Fogd be úgysem hallanak meg!-szólt rám az ember.A hangjából ítélve férfi.A korát nem tudom megállapítani mert egy maszk védi az arcát.A kocsi ajtaját próbálom kinyitni,de be van zárva.
-Engedj el!-förmedtem rá.Ő beindította a kocsit és elindult a sikátor másik vége felé.Mikor kiértünk az utcára dörömbölni kezdtem az üvegen:-Segítség!Halló!-ütöttem teljes erőmből az üveget.
-Fejezd már be!Még kitöröd az üveget!-szólt rám.
-Pont az a lényeg.-rúgtam meg lábbal az üveget.Semmi.
-Nyugodj már le!-förmedt rám!
-Nyugodjak meg?Ezt most komolyan mondod?Elraboltál mégis,hogy legyek nyugodt?Azt sem tudom,hogy miért raboltál el,hogy ki vagy,és mit akarsz velem csinálni?
-Túl sokat kérdezel ez nem jó!
-Mér nem jó?-forgattam a szemem.Egy pisztolyt tartott felém.Ő az utat figyelte,de belém lőtt!Ránéztem.Túl homályosan láttam így nem nagyon tudtam mit lőtt belém.Nem véreztem.Aszt hiszem egy altató lövedék vagy mi ami bennem van.Kihúztam és eldobtam.Bambán bámultam előre.Hármat pislogtam és elsötétült minden...

Luke szemszöge

Már majdnem Ash házánál voltunk mikor csak úgy hátranéztem.Arra számítottam,hogy Sophi unottan fog majd rám nézni.Ehelyett csak az üres utca és a kocsik meg a házak voltak mögöttem.Sophi sehol.
-Hé srácok.Hol van Sophi?-kérdeztem.
-Lehet,hogy fölment ledobni a cuccát és elhozza a magyart.-vonta meg a vállát Ash.
-Nem hiszem.Akkor szólt volna.-mondta Kate.
-Álljunk meg és várjuk meg.-állt meg Ash.10 percet vártunk,de Sophi nem jött.Vártunk még 10 percet.Semmi.
-20 perc telt el.Azóta rég itt kellene lennie.-szólaltam meg.
-Menjünk nézzük meg.-tolta el magát a faltól Ash.Bementünk a lépcsőházba és föl a másodikra.
-Zárva.-nyomta le a kilincset Ash.
-Várj itt a pótkulcs.-vette ki a lábtörlő alól a kulcsot Kate.Kinyitotta majd bementünk.
-Sophi!Hé Soph hol vagy?-kérdezte Ash.Kate bement a fürdőbe,Ash a szobájába,Mikey a vendég szobába és Cal meg a konyhába.Én meg maradtam a nappaliban.Kimentem az erkélyre.Bár tudtam,hogy ott nem lesz,de csak úgy kimentem.Kint mikor lenéztem eszembe jutott az az este,mikor innen ordibált le nekem.Majd visszamentem és becsuktam az ajtót.Mindenki visszajött a nappaliba.
-A szobájában nincs.-szólalt meg Ash.
-Fürdőben sincs.-mondta Kate.
-Konyhában sincs-Cal.
-A vendég szobában sem volt.-Mikey.
-A nappaliban és az erkélyen nincs.-tettem hozzá.Lenéző pillantást kaptam mindenkitől.-Most mi van?
-Luke ezt eddig is tudtuk.-rázta a fejét Kate.Mindenki leült és gondolkozott.Eltelt vagy 2 perc mikor Ash megszólalt.
-Hol van?Hova a francba tűnt?-kérdezte.-Jaj ne...
-Mi az Ash?-mentem oda hozzá.
-Lehet,hogy...-kezdte,de nem bírta folytatni.
-Remélem nem egyre gondolunk!-Kate ijedten nézett Ash-re.
-Ugye nem azt akarod mondani,hogy elrabolták?-kérdezte Cal.
-De!-mondta ki Ash.Lefagytam.Csak magam elé bámultam.
-Nee!-sírta el magát Kate.
-Figyelnünk kellet volna rá!-nézett fel Cal.Ebben igaza van.
-Egyedül ment hátul!Mégis,hogy tudtunk volna figyelni rá?Mi mind el voltunk foglalva akárcsak ő!-nézett fel Ash.Én nem voltam elfoglalva semmivel.Tudtam volna figyelni rá.
-Meg kell találnunk őt!-sírt Kate.Igen egy egyértelmű.Ki tudja hogy hol van?Vagy mit csinálnak vele.
-Igen tudom.-vágta rá Ash.Basszus!Ez az egész az én hibám!Én voltam előtte.Nem kellet volna hagynom,hogy egyedül hátul menjen.Ha még utálom is,de most az a legfontosabb,hogy újra itt legyen velünk.Minél hamarabb meg kell találnunk!Fölálltam és az ajtó felé mentem.
-Hé te most hová mész?-szólt Mikey.Vissza néztem.
-Ha itt ültök tovább és azt mondogatjátok,hogy meg kell találnunk,attól még nem lesz meg!Ki tudja mit csinálnak vele!Most induljunk míg nincs sötét.Minden egyes perc amit itt töltötök el,lehet,hogy neki épp a végzete felé vezet az a perc!Szóval keljetek föl és kezdjük el keresni!-szóltam rájuk.Mindenki fölpattant és kimentünk az ajtón.Ash bezárta és a kulcsot a helyére tette.

Mikey szemszöge


Lerohantunk a lépcsőn,ki az ajtón,majd megálltunk.
-Nos.Hol tűnhetett el?-fordult felénk Luke.Odamentem Kate-hez.Átkaroltam a vállát.
-Nyugi meg fogjuk találni.-súgtam a fülébe.Szegényt elég rosszul érte ez az egész.Csak sír.Nem bírja abbahagyni.
-Fogalmunk sincs.-vágta rá Cal Luke kérdésére.
-Ja.Ez így elég szar,hogy azt se tudjuk,hogy hol keressük és,hogy hol rabolhatták el.-mondtam.
-A bolt utáni sikátor.-vágta rá Ash.
-Az lehet.-nézett rá Cal.
-Milyen sikátor?-nézett értetlenül Luke.
-Jaj gyertek.-indult el Ash.Követtük őt.Én Kate kezét fogtam és úgy követtem őket.Kate az egyik kezével a kezemet fogta,a másikkal meg zsepivel törölgette a szemét.
-Nyugi.-töröltem le az egyik könnycseppet az arcáról.-Elő fog kerülni.
-És ha nem?Akkor mit csinálunk?Hogy fogjuk megtalálni?Felhívjuk a rendőrséget,hogy elraboltak valakit?Mit fogunk csinálni Mikey?-kérdezgetett kétségbeesetten.
-Nem tudom.-ráztam a fejem.
-Ez az.-állt meg Ash.A sikátor úgy néz ki,hogy egy nagyon vékony hosszú,poros út.
-Kerék és lábnyomok.-mutatott a homokra Cal.
-Ez egy 41-es lábméret.Férfi a rabló.-guggolt le Luke.
-Ez meg egy 38-as lábnyom.-nézte meg Ash is.
-Sophi.Sophi-nak 38 a lába.-mondta Kate.
-Komolyan most úgy érzem magam mintha egy nyomozós műsorban lennék.-röhögte el magát Luke.Ash,Cal meg én elmosolyodtunk.Kate viszont kimászott a karjaimból.Komoly volt.Összeszedte magát.
-Ne csak a lábnyomokat bámuljátok!A keréknyom fontosabb.Na nyomás.Kövessük!-indult el.
-Hű de komoly lett hirtelen valaki!-mondtam.
-Ti csak hülyültök.Sietni kell.Ki tudja mit csinálnak vele!-mondta hátra se nézve.A sikátor végén voltunk.
-Balra ment.-állt meg és csípőre tette a kezét.
-Honnan tudod?-kérdezte Cal.
-A vége bal felé kanyarodik el.-mutatott rá.
-Te simán elmennél nyomozónak.-mondtam.
-Nem hiszem.Annyira profi még nem vagyok.-mosolyodott el.
-Na jó.addig tudjuk,hogy a sikátorba hurcolta el és dobta be a kocsijába.A kocsi végighajtott a sikátoron majd balra kanyarodott.És a kanyar után ezerféle helyre mehetett.-mondta el röviden Ash.
-Mer?Mér mehet ezer felé?-ráncolta a szemöldökét Kate.
-A főút miatt.Ez itt már a főút.Bárhova mehetett.Sajnálom,de elvesztettük.-mondta Luke.
-Még nem!-jutott eszébe Kate-nek valami.-Felhívhatjuk a rendőrséget!
-Ez jó ötlet!-egyezett bele Cal.
-Nem!Nem tehetjük.-mondta Ash.
-Mer?-kérdeztem.
-Emlékszetek az utolsó szeptemberi ofőre?-kérdezte Ash.
-Ahol az elrablásról beszéltünk?-kérdeztem.Ash bólintott.-Ja.Mer?
-Arról beszéltünk,hogy ha elrabolnak akkor mit kérsz a barátaidtól mit csináljanak.Na és Soph azt kérte,hogy semmi kép se hívjuk fel a rendőrséget.
-Mér ne hívhatnánk fel?-kérdezte Luke.
-A múltja miatt.Nem szeretné,ha kiderülne mit tett akkor.A zsaruk elkezdenék keresni.És a keresés folyamán kiderítenek róla mindent amit csak lehet.-magyarázta Ash.
-Milyen múltja volt?-kérdeztem.
-Azt nem mondhatom el...

Calum szemszöge

A sikátorban vagyunk még mindig.Kezd sötétedni.
-És most,hogy tovább?-kérdeztem.
-Sehogy.Ez már egyértelmű.Annyit tudunk,hogy a főúton ment és kész.-vonta meg a vállát Luke.
-Sajnálom skacok,de ennyi.Sophi-t nem fogjuk megtalálni.Csak saját magára számíthat.-állt fel Ash.
-Nem!Kell,hogy legyen még valami nyom!Nem veszíthetjük el!-járkált Kate.
-Ha jól tudom Sophi erős lány.-mondtam.
-Nagyon erős és bátor.Lehet,hogy az elején kicsit megijed,de szerintem küzdeni fog és megmenti saját magát!-mondta Ash.
-Ő tényleg nagyon erős.Én már csak tudom.Akkora pofont adott.Három napig fájt és a helye is meglátszott.-mondta Luke.
-Induljunk haza.Ha jól látom vihar lesz.-nézett fel az égre Mikey.Felnéztünk az égre és tényleg jön egy felhő.
-A felhőről Sophi jut az eszembe.Nagyon imádja a vihart.És akkor szeretni nézni a felhőket mikor megy le a nap.Akkor olyan rózsaszínes lilás.-mondta Kate.
  Elindultunk.Egy ideig együtt mentünk,majd külön váltunk.Ash a háza felé ment,Mikey és Kate az út másik oldalán ment tovább és Luke meg én a buszmegállóban várakoztunk a buszra.
-Félted őt?-néztem rá Luke-ra.
-Kit?-kérdezte.
-Hát Sophi-t.
-Nem.Mert kellene?
-Csak gondoltam,hogy azért te is félted egy kicsit Sophi-t.
-Féltem.De tudom,hogy megoldja.Erős ő.-vontam meg a vállam.
-Figyelnünk kellett volna rá.
-Az én hibám.Ti elvoltatok foglalva.Én nem csináltam semmit.Nem kellet volna hagynom,hogy egyedül menjen hátul.Nekem kellet volna helyette ott lennem.Nekem kellet volna rá figyelni.Legalább pár percenként ránézhettem volna.Most otthon lenne és nem ott ahol van!-mondta.A busz jött mi meg felszálltunk.Luke az utolsó előtti megállónál szokott leszállni,én meg a másodiknál.Gyorsan ott voltunk.
-Na csá.Majd beszélünk.-köszöntem el.
-Ja.Majd.Cső.-intett.Leszálltam és a házunkig gyalogoltam.Az ajtón belépve anyám szólt a konyhából.Azt mondta,hogy mindjárt kész a vacsi.Én csak felmenet a szobámba.Ledobtam a cuccom és ledőltem az ágyra.azon gondolkoztam,hogy hol lehet most Sophi.Mit csinálhat vele az az ember...

Kate szemszöge.

Mikey-val hazafelé tartottunk.Nem beszéltünk.A történteken gondolkoztunk.Mikor a házamnál voltunk akkor beszéltünk csak.
-Szerinted hol lehet? –néztem rá.

-Nem tudom.-rázta a fejét.

-Úgy féltem.Ki tudja,hogy mit csinálhat vele az az ember!

-Én is féltem.De figyelj.Ő erős és bátor csajszi.Ash megmondta.Tud vigyázni magára.

-Ha egy héten belül nem kerül elő én esküszöm,hogy fölhívom a rendőrséget!

-Ne!Akkor csak rosszabb lesz!Ha kiderül mi Sophi titka akkor bármi lehet.Inkább csak reménykedj,hogy előkerül.Vagy tudod mit!Inkább higgy Sophi-ban!

-Hogy higgyek?

-Ő erős és megmenti magát!Nyugi nem lesz semmi.Megoldja ő!

-Oké.-bólogattam.Hallottam ahogy bentről apám ordít.-Hupsz mennem kell!Gyorsan tűnj el innen mielőtt meglát!-tanácsoltam.

-Oké.Szia.-csókolt meg majd elfutott.Mosolyogtam és néztem őt.Megint hallottam apám hangját.Bementem és oda mnetem hozzá.

-Szia Apa!Bocsi most nem érek rá!Tanulnom kell magyarra.Tudom,hogy holnap szombat van és nincs suli,de nagyon hosszú és nehéz az anyag.A szobámban leszek.-nyomtam egy puszit az arcára.Fölmentem a szobámba és ledobtam a cuccom.A gépem az ölembe vettem és elindítottam a kedvenc dalaimat.Hátha attól jobban fogom érezni magam!Elterültem az ágyon és a plafont néztem.Sophi-n járt az agyam.Nem tudtam másra gondolni csak rá!Hol van?Mit csinálhatnak vele?Ki rabolta el?Mér rabolta el?És amin a legtöbbet gondolkoztam az az,hogy Sophi most,hogy érzi magát…