18.fejezet-Megbocsájtasz? / Miért nem hagy?

Sziasztok.Nagy bajban vagyok.Zűrös heteim vannak, és úgy alakult, hogy hétvégente is nagyon kevés időm lesz.És most még erre jött az, hogy beteg lettem.Nagyszerű!És az utolsó probléma, ami nagyon elkeserít, hogy nem látom, hogy érdekelne titeket a blogom.Igen tudom, hogy szar író vagyok és stb., de azért megköszönném ha szavaznátok vagy írnátok kommentet.Az engem nem érdekel, ha leértékelitek a blogom.Az is egy vélemény.De nagyon jól esne, ha látnék valami visszajelzést, hogy milyen az irományom.Megköszönném.
Jó olvasást a 18.fejezethez.

Sophi szemszöge

  Szó szerint futva mentem a suliba.Még reggelit sem ettem.Nem azért siettem, mert késésben voltam, hanem mert Kate-nek szüksége volt rám.Úgy sajnálom szegényt.Tegnap mikor még ott volt nálunk, tök jól érzete magát.És akkor jött Mikey és elrontott mindent!Hogy a francba tehette ezt?Hogy lehet ilyen bunkó és kegyetlen?Bár ez minden pasira igaz.
  A suli előtt megláttam a srácokat.Kate még nem volt itt.Láttam köztük Mikey-t is.Odamentem hozzá és szó szerint a falnak löktem.
-Hogy lehetsz ilyen szemét és kegyetlen?Összetörni egy törékeny lány szívét tudod mekkora szemétség?-szorítom a falhoz.
-Nyugi van Sophi.-mosolyog.Hogy tud ilyenkor moso...
-Mit csináltál a hajaddal?-döbbenten nézek rá.Fekete lett a haja!
-Befestettem.-válaszolt.-Srácok, leszednétek rólam Sophi-t?-fordult Ash-ékhez.Igen még mindig a falnak nyomtam őt.De sajnos Luke és Cal visszahúztak.
-Engedj el!-rántom ki a karom Luke szorításából.-Neked teljesen elment az eszed?Szakítasz Kate-tel, aztán meg feketére fested a hajad?-kérdezem.
-Először is nyugodj meg.Másodszor, igen dobtam Kate-et.Miért?Mert idegesítő volt.-ahogy kimondat ezt a mondatot megint nekiugrottam.Nekivágódott a falnak.
-Na ide figyelj!-kezdtem, de a fiúk megint leszedtek róla.-Kate nem tehet semmiről.Ez az első kapcsolata és teljesen össze van zavarodva.Féltette a kapcsolatotokat ezért nem hagyott.Ezt megérthetnéd!Ez nem annyira bonyolult.-mondom.
-Mit kérsz?-kérdezte.Jól ismer, így tudja, hogy mit akarok ezzel mondani.
-Újra járj Kate-tel!
-Szó sem lehet róla!-rázza a fejét.
-Jó!Akkor beszéljétek meg a dolgokat.Hallgasd végig.De ne törd össze még jobban a szívét.Legalább ne legyetek rosszban.Csak ennyit kérek.Ezt megtehetnéd.-mondom.Hátrálok pár lépést.Egy újabb kocsi érkezett a suli elé.Hátrafordulok és Kate száll ki a kocsiból.-Kérlek tedd meg!-nézek vissza Mikey-ra.
-Rendben.-mondja nem nagy kedvvel.Bólintok, majd odasietek Kate-hez.Szorosan megölelem.
-Minden oké?-nézek rá.
-Nem.-rázza a fejét.
-Szedd össze magad!-a vállára teszem a kezem.-Erős, független nő vagy!Túlteszed magad azon a görényen!Ő egy senki.Oké?Menni fog.Megmutatod neki, hogy te mire vagy képes, ha mérges vagy!Gyerünk!
-Oké.-nagyot sóhajt és bólint.
-Ez az.És most komoly arccal elsétálsz mellettük.Menni fog?-nézek a szemébe.
-Igen.-bólint.Melléállok.Látom, hogy Mikey-ra néz.-Nem, nem fog menni!Ezzel a hajjal még helyesebb!Nem ez nekem nem megy!-fordul el.
-Hé!-ölelem meg megint.-Semmi baj.-simogatom a hátát.-Ha most megint elkezdesz itt sírni, felpofozlak esküszöm!Miatta kár sírni.Ő egy senki.Egy nyomorék görény!Na.-nézek rá.Mosolyog.-Mosolyogsz.-örülök.
-Bírom mikor így beszélsz.Ez a kemény Sophi.-mosolyog.
-Na!Menni fog.Simán elsétálsz mellette.Gyerünk.-biztatom.Megint bólint.Nagy levegőt vesz és megfordul.Ránéz a fiúkra, majd komoly arccal elindul a bejárat felé.Mellette haladok és figyelem.Ügyesen csinálja.Mikor mellettük járunk megszólal.
-Fiúk-biccent.-Michael.-mondja gyűlölettel a hangjában.Na ilyenkor bírom Kate-et.A kapun beérve megáll.
-Ügyes voltál.-karolom át.
-Egy kicsi választott el attól, hogy ne rohanjak oda hozzá és öleljem meg, túrjak bele az új, fekete hajába.-mondja szinte sokkos állapotban.
-Én meg majdnem elröhögtem magam, mikor mondtad a nevét, gyűlölettel a hangodba.-mosolygok.-Ügyes voltál ifjú Padavan.
-Köszi.-nevet fel.
  Kate felment a terembe, én meg elmentem a büfébe reggelit venni.A szokásosat vettem, majd a terem felé indultam.A táskámban matattam, mikor a folyosón nekiütköztem valakinek.Felnéztem és...és meghaltam.a 11.-es Thomas állt előttem.
-Szia.-köszönt megvillantva azt a gyönyörű mosolyát.
-Öhm..Szia.-köszöntem.
-Bocsi..-kezdtük egyszerre.Elmosolyodtam és ő is.Anyám!Ha így folytatja megfog ölni itt a folyosón.-Szóval...Bocsi, hogy neked mentem...Sophi.Igaz?-hevesen bólintok.Tudja a nevem!!-Oké.-ő is bólint.-Majd még összefutunk.Szia.-köszön el.
-Szia.-köszönök én is.Mosolyogva elsétál mellettem.Utána nézek.Thomas Wail egy isten!A suli legnépszerűbb és leghelyesebb diákja.Nemcsoda hogy az egész suli odavan érte.A lányok azt akarják, hogy a barátjuk legyen, a fiúk, meg a társaságában szeretnének lenni.Szerelmesen pillantok a hátára, majd megfordulok és berohanok a terembe, fellökve Nick-ket.-KATE!-rohanok oda a padhoz.Kérdőn pillant fel rám.-Nem hiszed el, hogy ki jött nekem.-vigyorogva dobom le magam a székre.
-Kivel?
-Thomas Wail!-vigyorgok mint a tejbe tök.Ash-ék pont akkor jöttek be a terembe, ami azt jelenti, hogy pár másodperc és becsöngetnek Kémiára.
-Na nee!Nem csak képzelődtél?-kérdezi.
-Nem!Thomas Wail tényleg nekiment.-mondja helyettem Ash.
-Láttad?-fordulok hátra.
-Mindannyian láttuk.Az egész folyosó látta.Mindenki titeket bámult.-ült le Ash.
 -Jézusom.-temetem a fejem a tenyerembe.Ha az egész folyosó megállt és minket bámult akkor...Akkor csak idők kérdése és az egész suli tudni fogja.És ha az egész suli tudja akkor Jessica-áék is tudni fogják.Csak azt ne!Nem akarom, hogy az a kis plázacica betipegjen a 10 centis magassarkú csizmájában a termünkbe, és elkezdjen velem vitatkozni.Jessica azt képzeli, hogy az övé Thomas.És ha valaki más csak ránézni mer, leordítja a fejét.Aha.Csak ez nálam nem fog megtörténni.Amúgy Jessica is 11-es csak ő 'A' osztályba jár, míg Thomas 'B' osztályba.A csengő megszólalt, és sajnos elkezdődött a Kémia.Ez az egy tantárgy van amiből kettesre állok.Nekem az egész tök kínai.Ezer százalék, hogy kínaiak találták ki a Kémiát.Fogadni merek!
  Az egész órát végigaludtam.Komolyan.Arra ébredtem fel, hogy Kate lökdös, mert a tanár engem szólított, hogy válaszoljak a kérdésére.És mivel nem tudtam, kaptam egy egyest.Hülye tanár.Mivel nem érdekelt, visszafeküdtem a padra.Kicsöngőkor a tanár kiment, és ki jött be?Természetesen Jessica Parker.Mikor megtalált a tekintetével elindult felém.Idetipegett hozzám,majd fenyegetően rám nézett.
-Ide figyelj!Szállj le a pasimról!Ne nézz rá!Ne menj a közelébe.Ne mondd ki a nevét!És még véletlenül se ismerd őt!-kezdte.Unottan néztem rá.Felálltam, a táskámat a vállamra vettem és ránéztem.Eredetileg is magasabb nálam pár centivel, de ebben a magassarkúban olyan mint egy oszlop.Megköszörültem a torkom és belekezdtem:
-Először is, Thomas jött nekem.Másodszor, nem a te pasid és nem is lesz az!Harmadszor, ne te mondd meg, hogy mit csináljak és mit ne.Negyedszer, hülyén hangzik, hogy ne menjek a közelébe, mert ez egy iskola, és mittom' én, hogy hány ezer gyerek van összezárva.És utoljára, soha az életbe nem lesz olyan, hogy ti.-sétálok el mellette.
-Várjál már!Amit az előbb elmondtál az mind hülyeség.-gondolkozik.-Kivéve azt, hogy több ezer gyerek van ide bezárva.De igenis lesz olyan, hogy én és Thomas.Ki ne akarna járni velem?Nézz csak rám!-mutat végig magán.Undorral nézek végig rajta.Pink póló, fehér bőrdzseki, rózsaszín szoknya, testszínű harisnya, és végül fehér 10 centis magassarkú csizma.És ki ne hagyjuk a telefestett arcát, a szőke haját, és a fehér táskáját.Kész plázacica.-Mondd csak Ashton.Te ugye járnál velem?-fordul Ash felé.
-Nem.-rázza a fejét, és lazán elmegy mellette.
-Michael?Jó a hajad.-mosolyog Mikey-ra.
-Nem.-Mikey is elmegy mellette.
-Lukey?-néz rá szánakozóan.Mi ez a név?Lukey?
-Nem.-ő is elmegy mellette.
-Ca..Cal..
-Calum.És nem.-segíti ki Jessica-kát Cal.Szegény.Neki egyik csaj se tudja a nevét.
-Biztos csak azért nem akar velem egyik se járni,mer túl szép, és csinos lennék mellettük.-dobja hátra a szőke haját.A csatlósai hevesen bólogatnak.Szörnyű.
-Veled egy srác se akarna járni!-mondom.
-Én igen!-szól közbe Nick.
-Jó, mert te hülye vagy.-legyintek.-És most megyek tesire.-indulok el.-Ja.-jut eszembe valami.-Ezen a napon a 10. 'B' és a 11. 'B' együtt tesizik.-mosolygok, majd kisétálok a teremből.Elsietek a tesi terem felé, bemegyek a tesiöltözőbe és leteszem a cuccom Kate mellé.
-Na mi volt?-kérdezi.
-Semmi.-vonom meg a vállam.
  Átöltöztünk, majd a csöngő hallatán bementünk a terembe.

Kate szemszöge

  A két tesis tanár kitalálta, hogy a két osztály jáccon közös játékot.Na most a fiúk focizni akartak, a lányok meg semmit.Vagyis csak a 11.-es lányok.De a két tanár eldöntötte, hogy tűzharcozzunk.A két osztály összesen 38-an volt.19, 19 fős csapatokra osztottak minket vegyesen.Az én csoportomban Luke, a három kocka, Diana, Isabell, Liz, Nick, Sarlott, a 11-esek közül négy lány és négy fiú, és Michael.Persze, hogy egy csapatba kellett kerülnöm vele!A másik csapatban Sophi, Ash, Cal, Ann, Emma, Jhos, Linda, Skye, a 11.-ből hat fiú és öt lány.És természetesen Thomas ott volt Sophi-val.A tanárok jónak vélték a csapatfelosztást.Én nem!Nem akarok Mikey-val egy csapatban lenni!De már késő.A játék elkezdődött.Miénk a labda.Egy 11-es fiú kezdte.Különösebben nem foglalkoztam a játékkal.Ha felém repült a labda kikerültem, ha kellett akkor dobtam.Észrevettem, hogy Mikey folyton ott van mellettem.Ha arrébb megyek követ.Ott van mellettem állandóan.Szerintem észrevette, hogy próbálok elmenekülni előle, mert a szavait nekem intézte:
-Bocsi.-mondta.Tisztán értettem, hogy mit mond, de nem tudtam, hogy mire.
-Mi?-nézek rá egy pillanatra.
-Bocsi, hogy olyan kegyetlenül dobtalak.-ismétli meg.Fejen találta a labda vagy mi lett vele, hogy ezt mondja?
-Szerinted mit csináltam azután, miután letetted a telefont?Végigbőgtem az éjszakát.Nem aludtam semmit!-mondom rá se nézve.A játékra is kell figyelnem, nehogy kiüssenek.Nem láttam Mikey arcát, de tudtam, hogy lesütötte a szemét.
-Nagyon bocs.Csak..nem tudom..valahogy nem működött ez a kapcsolat.
-Én is ezt érzetem.
-Túl korai volt.
-Az.-bólintok.
-Megbocsájtasz?-kérdezte.Megállok és döbbenten meredek rá.Ezt most komolyan gondolja?És csatt!Az arcomat találja el a labda.Kiütöttek.Mert hülye Mikey-ra figyeltem.Az arcomat fogva sétálok át.
-Bocsi.Nagyon fáj?-fogja meg a vállam egy 11-es fiú, aki ezek szerint kiütött az előbb.
-Nem, nem annyira.-rázom a fejem.
-Oké.-bólint és már vissza is áll játszani.
  A cipőm orrát nézem, és gondolkozok.Most bocsájtsak meg Mikey-nak?Ahogy mondta a telefonban, és azok után, hogy végigszenvedtem az éjszakát?Ennyire hülye nem lehetek.
-Nos akkor?-áll meg mellettem valaki.Felnézek és Mikey gyönyörű szemeit találom magam előtt.
-Te kiütötted magad, vagy béna vagy és kiütöttek?
-Kiüttettem magam.-mosolyog.-Nos?-kérdezi megint.
-Megbocsájtok.-de, mégis tudok hülye lenni.
-Akkor jó.-mosolyog.
-Akkor csak barátok.-mondom.
-Csak barátok.-bólint.Valamivel könnyebb lett.Már nem érzem olyan szarul magam, mint este.Most jobb.Nem teljesen, csak valamivel.
  Megszereztem a labdát, és kiütöttem Cal-t.Mikor visszamentem, cal mellé siettem.
-Bocsi.-mosolyogtam.Csak legyintett.Nem tom miért, de most kezdtem élvezni a játékot.

Sophi szemszöge

  A játék felénél tarthatunk.Láttam, hogy Kate és Mikey beszélgettek.Akkor kibékültek.Hál' istennek, nem kell nézem ahogy Kate szenved.Nem mintha ő olyan lenne.Mintha a 11-es lányok haragudnának rám, mert állandóan engem dobálnak a labdával.Szerencse, hogy jó a reflexem.És akkor ott van Luke.Ő is dobál engem.Mi van ma?Közutálat tárgya lettem vagy mi?A lányokat még megértem, hogy azért dobálnak, mert Thomas nekem jött, és akkor most azt hiszik, hogy ő és én.Na persze!Bár jó lenne.Na de Luke-ot nem értem.Vagy csak én vagyok a kiszemelt célpontja vagy...
  A labda pár centire repült el a fejem mellett.Nem voltam biztos az egyensúlyomban, így kapálózva kezdtem hátradőlni.És akkor hirtelen valaki elkapott.Kimásztam a kezei közül és megfordultam.Ezt nem hiszem el!Ma már a második alkalom.
-Köszi.-mondom, majd figyelek tovább a játékra.
-Nincs mit.-mosolyog.Szemem sarkából ránézek.Mosolyogva megrázom a fejem.Ez mindenhol ott van.Reggel nekem jött, most meg elkap.Mi jön még?Mivel az ellenfél, és a mi csapatunkban lévők is látták ezt a kis incidenst, még jobban a közutálat tárgya lettem.Most már a saját csapatom is dobálta a labdával.
Na jó.-mondtam magamnak.Akárhányszor felém repült a  labda, azt elkaptam és kiütöttem egy embert.Megelégeltem, hogy folyton csak ők dobálnak engem.Ha harc akkor legyen harc!Tök mérges lettem, és teljes erőből dobtam a labdát amikor hozzám került.Az ellenfél is megelégelte, így az én csapatomban lévőket is kezdte dobálni.A játék végére hárman maradtunk.az ellenfélnél Luke.Nálunk meg Thomas és én.Nem akar leszállni rólam!De olyan édes...De most idegesít.Pár percig dobálóztunk egymás közt.Luke kiütötte Thomas-t és csak ketten maradtunk.Csomó ideig egymás közt dobáltuk a labdát, majd véletlenül Luke nem figyelt és én kidobtam.
-Hah!-emeltem fel a kezem diadalittasan.Az egyik tanár belefújt a sípjába.
-Ez a csapat nyer.-mutatott felém az egyik tanár.-Vége az órának!Lehet menni.A fiúk pakoljanak vissza.-utasította.Kate odajött hozzám.
-Láttam, hogy Thomas elkapott.-kacsintott.
-Van barátom.-vigyorogtam.-Én meg láttam, hogy kibékültetek Mikey-val.-kacsintok úgy mint ő.
-Igen.-pirul el.
-Figyel.-állítom meg.-Én most gyorsan felöltözök és kimegyek az öltözőből.Te nézd meg a többi lányt, hogy mit mondd rólam, oké? -kérdezem.
-Oké.-bólint.
  Ahogy mondtam Kate-nek, gyorsan felöltöztem és kimentem.A leültem a lépsőre és megvártam Kate-et.És akkor jöttek a 11-es fiúk.Ha megáll én..
-Szia Sophi.-köszön Thomas.Mosolyog persze.
-Szia.-erőltetek magamra egy mosolyt.Ő int a haverjainak, hogy menjenek.Csúcs ez most itt marad velem?Leült mellém.És igen.
-Arra gondoltam...hogy mi lenne ha...elmennénk valahova.Csak mi ketten.Mit mondasz?-néz rám.
-Öhm...-most erre mit mondjak?A belső énem azt mondja, hogy menjek.De én azt, hogy nem.Mert nekem van barátom.-Nem tudom...
-Oké é..
-Megbeszélhetjük délután?Hány órád van?-vágok a szavába.
-Hat.
-Jó.Nekem is.-bólintok.-Akkor hatodik óra után találkozzunk a suli előtt és akkor beszéljük meg.Oké?-nézek a szemébe.Anyám!Azok a gyönyörű zöld szemek!
-Oké.-mosolyog.-Akkor hatodik óra után.-kacsint és elment.Nem tagadom elájultam.De összeszedtem magam.Elővettem a telefonom és írtam egy SMS-t Roy-nak, hogy jöjjön értem délután.Valahogy le kell koptatnom Thomas-t.Akármennyire is helyes!

  A nap többi részében nem volt különösebb dolog.Kate elmondta, hogy mi történt az öltözőben mikor elmentem.Közösen beszéltek ki, és utáltak engem.Valahogy sejtettem.De ennek délután véget vetünk.Alig vártam, hogy elteljen a hatodik óra.De sajnos csigalassúsággal telt.Majdnem bealudtam Bioszon, mikor végre kicsöngettek.A tankönyvet bedobta a táskámba, megvártam Kate-et és a fiúkat, majd együtt mentünk ki.Felvettem a kabátom és a folyosón haladva próbáltam nem figyelni azokra a lányokra akik sugdolóznak rólam.Kiérve a suliból elköszöntem a többiektől és odamentem Thomas-hoz.
-Helló.-köszönök neki és a haverjainak.
-Nos?-fordul felém.
-Nos...Az van, hogy..-oldalra pillantok és Roy ott áll.Döbbenten néz.Lesz mit magyaráznom neki is.De jó!-...Bocsi, de...Van barátom.-húzom el a szám szélét.
-Ó.Erről miért nem tudtam?Bocsi..
-Nem kell.Nem tudtad és kész.-vágok közbe.-Majd máskor találkozunk úgy mint két barát.Oké?
-Oké.-bólint.
-Helló srácok.-köszönök el.
-Helló.-hanyagul int Thomas.Hupsz.Ezt nem így terveztem.Na mindegy.Odamentem Roy-hoz és a nyakába ugrottam.
-Ki volt az a gyerek?-hajolt el tőlem.
-Ma rám akadt.elhívott randira.Én meg mondtam neki, hogy van barátom.-magyarázom.
-Azt hittem, hogy elmész vele.
-Ó télleg.Visszamenjek szólni neki, hogy mégis ráérek és mehetünk?-épek el tőle.
-Ha megteszed, elhagylak.
-Felőlem.Úgyis te csövezel nálam.-vonom meg a vállam.Roy mosolyogva rázza a fejét.
-Jól van Miss.Ross megjegyeztem.-mosolyog.
-Én is Mr.Thomso!Én is.-mosolygok.
-Te!-húz magához és megcsókol.Nem bírom ki így belemosolygok a csókunkba.A keze a hátamról a derekamra csúszik.Az én kezem a hajába vándorol.Úgy bírom a szőkésbarna haját.Elválok tőle.
-Nem kéne hajat mosnia Mr.Thomson?-mosolygok.
-Már mostam Miss.Ross.-csókol meg újra.-Pont ma reggel.-a homlokunk összeér.
-Menjünk haza.-mondom.Ő bólint.Összekulcsoljuk az ujjainkat és hazaindulunk.